Bográcsozás – Miért olyan népszerű?

A szabadtéri főzés hagyománya a pásztor élethez nyúlik vissza, a magyar konyha meghatározó része.

A bográcsban finomabbnál finomabb pörköltek és egytálételek készülhetnek, azonban a bográcsozás nem csupán az étel készítésről szól, hanem közösségépítő ereje is van, legyen szó családról vagy barátokról. A lobogó tűz fölött készült ételt átjárja a füstös íz, melynek köszönhetően a szabadban készült finomságok össze sem hasonlíthatók a hagyományos, konyhai körülmények között főzött fogásokkal (melyek egyébként szintén nagyon ízletesek).

Bográcsozáshoz feltétlenül szükségünk van egy jó bográcsra, melynek kialakítása meggátolja, hogy a benne készült étel odaégjen. Erről a tükörsimára polírozott vagy zománcozott belső felület gondoskodik.

Ha nincs a kertben egy épített bográcsozó hely, akkor bográcsállvány is kelleni fog, ahhoz, hogy az étel elkészülhessen.

Továbbá nélkülözhetetlen a megfelelő minőségű tűzifa. Fontos, hogy igyekezzünk a tüzet folyamatosan táplálni és ugyanazon a szinten tartani, hiszen ha hagyjuk alábbhagyni, kialudni, az étel nem tud egyenletesen megfőni, ha pedig túl nagyok a lángok, túl magas a hőfok, akkor könnyen odaéghet. Ha a fával való tüzelést túl macerásnak tartjuk, használhatunk gázégőt is, azonban ebben az esetben a füst nem tudja átjárni az ételt, viszont egyenletesebben tud megfőni, kisebb az esélye annak, hogy odakap, vagy nyers marad.

Melyek a hagyományos bográcsos ételek?

• Pörkölt:

A bográcsozások során az egyik legnépszerűbb étel kétségkívül a pörkölt, mely készülhet marhából, birkából, csirkéből vagy sertésből, de akár vadhúsokból is. A pörköltek főzési ideje általában hosszabb folyamat, fontos, hogy az ízek megfelelően összeérjenek, a hús omlós legyen, és a szaft is kellően sűrű maradjon. A különböző húsokból készült pörköltek más-más fűszerezést, és technikát igényelnek. A birka pörkölt kulcseleme például a csont, a hagyma és a hús megfelelő rétegzése, melyet főzés közben sem szabad átforgatni, csupán a középre állított fakanál körül forgatni, hogy az le ne égjen. Más pörköltek elkészítéséhez elsőként egy lecsós alapra van szükség, mely különleges zamatot kölcsönöz az elkészült ételnek. A vörös húsokhoz remekül illik az édes íz. Gondolta volna? A marha vagy szarvas pörkölt utolsó fázisában egy tábla étcsokoládé még tökéletesebbé teszi az ételt.

• Gulyás:

A gulyás az egyik legismertebb (külföldön is) magyar étel, amely hagyományosan bográcsban készül, sőt tálaláskor is jellemzően kisebb tálaló bográcsokat szoktak használni. A gazdag leves, vagy egytálétel marhahúsból, burgonyából, hagymából és paprikából készül, amelybe akár csipetkét is főzhetünk, vagy babbal megbolondítva babgulyást is készíthetünk. Azt szokták mondani, akkor jó, ha szinte megáll benne a kanál, azaz jó sűrű és bőségesen van benne minden alapanyag.

• Lecsó

Paprikából, paradicsomból és hagymából készült klasszikus magyaros étel, mely igen kedvelt, különösen nyáron és ősszel. Különböző alapanyagokkal, rizzsel, tojással, kolbásszal, szalonnával is kiegészíthető.

• Paprikás

A magyar konyha meghatározó alapanyaga a paprika, mely megannyi ételben megjelenik. A legegyszerűbb paprikás étel a krumplipaprikás, mely bográcsban készítve kiváló egytálétel, mely burgonyából, hagymából és fűszerpaprikából áll elsősorban. Tovább gazdagíthatjuk a fogást lecsókolbásszal, galuskával és szalonnával.

Paprikásként továbbá a különböző pörkölteket is elkészíthetjük. Ebben az esetben a már elkészített pörkölthöz tejfölt adunk, melynek köszönhetően még szatfosabb ételt kapunk.

• Halászlé:

A halászléhez speciális, halfőző bográcsra van szükség, ha tökéletes végeredményt szeretnénk. A szűkülő szájú bogrács alkalmas igazán a hal főzéséhez. A halászlé készülhet harcsából, pontyból, süllőből vagy akár keszegből is, de vegyes halászlé is készíthető, (melyben nem csak egy halfajta, hanem több is megtalálható). Magyarországon két féle halaszlé típust különböztetünk meg, melyek egy-egy folyóparti város nevéhez fűződnek. Az egyik a Szegedi halászlé, míg a másik a Bajai halászlé. A két típus elkészítésében és tálalásában is különbözik egymástól.

A Szegedi halászlében az alaplét (melybe a hal feje, farka főtt) átpasszírozzák, ezzel egy sűrű, krémesebb levest létrehozva. Majd utána kerülnek bele a nagyobb halhúsok a levesbe. A fűszerpaprika a főzés utolsó fázisában kerül a halászlébe. A halászlé mellé friss, ropogós kenyeret kínálnak.

A Bajai halászlé esetében nincs passzírozás, ennek köszönhetően nem olyan sűrű, sokkal inkább leves, mint egytálétel. Az alaplé elkészítését követően kerülnek a készülő ételbe a halszeletek, és végül a fűszerpaprika. Utolsó lépésként a halhúst kiveszik az ételből és külön tálalják a haltörzset (halhúst) és a halászlét, amihez jellemzően gyufatésztát is készítenek. Gyakran külön fogyasztják a húst és a levet.

A bográcsos ételeknek jellemzően különböző fesztiválokat, főzőversenyeket is szoktak rendezni, melyeknek valóban igazi közösségépítő ereje van. Ezeken az eseményeken garantált a felhőtlen jó kedv és a remek hangulat. Itt igazán érvényesül az „Ahány ház, annyi szokás” mondás. A résztvevők és a látogatók ugyanannak az ételnek megannyi változatát kóstolhatják meg.